A héten azon kaptam magam, hogy szerelmes slágereket dúdolok. 

Nem, nem ment el az eszem.

Legalábbis remélem. 😅

Érzelgős tinédzserré sem vedlettem vissza hirtelen. De rájöttem, hogy a marketingszövegírás örökzöld titkait a slágerlistákon is megéri keresni.

Sőt!

Még szórakoztatóbb is egy jó Spotify tracklist, mint egyik-másik tucat blog, vlog, könyv stb. az erőltetett AI-trükkjeivel.

Szerencsére itt vannak nekünk ők:

“Fáj még, ha néha felhívsz”

“Boldogság, gyere haza”

„Hogyan tudnék élni nélküled”

„Tell me why… Ain’t nothing but a heartache.” 

Nem sorolom tovább. 

Mert sokkal fontosabb az, ami közös bennük.

Tűpontosan leírják a poklot, amin éppen átmegy az ember. Nem dudorásznak előnyöket, hátrányokat, technikai paramétereket.

Érzelmekre hatnak marketing tankönyvi példába illően.

Azt meg ugye nulladik osztályban megtanultuk, hogy a döntések mindig érzelmek alapján születnek, még ha utólag meg is racionalizáljuk őket.

Érzelmi húrokat kell tehát pengetni.

Hahaha, micsoda infantilis szókép, nem? 😅

Fogalmazd meg jobban, mint ő maga

Van itt egy borzasztóan érdekes lehetőség. 

Akinek valami nem jó, az sokszor nem tudja kellően megfogalmazni, hogy mi nem jó. Talán el sem gondolkodik rajta úgy igazán.

Fáj. Rossz. Csak enyhülne már.

Szívügyek, business, egészség, testi fájdalom, bármi a gyerekkel, stb. a terület majdhogynem mindegy, a jelenség tipikus.

És itt a nagy sansz:

Amint pontosabban meg tudod fogalmazni az ügyfél vágyát vagy problémáját, mint ő maga, onnantól nyert ügyed van.

Ráadásul duplán.

1. Azt érzi: „Végre valaki ért engem!”

2. Ebből azt feltételezi: “Ha valaki ennyire megért, akkor a megoldást is tudhatja.”

Az agy összekapcsolja a kettőt.

Mármint az ügyfél agya. Te meg rocksztárnak érzed magad a businessben, olyan könnyen mondanak neked igent. 

Valójában mindannyiunknak rajongótábort kell(ene) építeni

Nagyon megnéznék egy olyan világot, ahol csak dalban lehetne marketingkommunikációt folytatni.

Gondolj bele, milyen lenne egy duguláselhárítás ballada?

Kemény rock arról a pánikról, amikor hajnali kettőkor térdig állsz abban a bűzös valamiben és ölni tudnál a megoldásért.

De a könyvelő váltásról is meghallgatnék egy maszkulin szakítós rapet. 

A megtépázott bizalomról, a fojtogató félelemről, ha a NAV kopogtat az ajtón, mert a könyvelő három hónapja nem veszi fel a telefont. 

Persze nem muszáj ennyire elszállni ahhoz, hogy hasítson a business.

De muszáj érteni a vevőket. Az meg nem nehéz. Csak kérdezni kell őket, és szívesen elmondják.

Sikeres hetet és jó dúdolást!